Kaltenegger úr,

tehát most jön a következő székhely, a következő konstrukció, a következő kísérlet arra, hogy port kavarjon, és közben úgy tegyen, mintha a mozgás már önmagában megoldás lenne. A népnyelv erre azt mondja: valaki felszívódik.

Csakhogy ugyanaz a népnyelv azt is tudja: attól, hogy valaki eltűnik a szemünk elől, még nem tűnik el a világból.

És pontosan ez az Ön problémája.

Áthelyezheti a székhelyet, bemutathat új neveket, építhet új platformokat, kitalálhat új kifejezéseket, és a régi történeteit új csomagolásba teheti. Mauritius, Dubai, Tádzsikisztán vagy akár a Hold – teljesen mindegy. A nyitott kérdések vele utaznak. Nincs kézipoggyász-korlátjuk.

Attól, hogy egy cím egzotikusabban hangzik, egy üzleti modell még nem lesz automatikusan komolyabb. És attól, hogy valahol új táblát akasztanak az ajtóra, nem tűnnek el sem a befektetői kérdések, sem a felügyeleti jog, sem a TGI AG körüli vita.

Az én szememben Ön sokat ígérő, de semmit nem bizonyító ember. Kemény megfogalmazás? Igen. De a megítélésem szerint pontosan ez a lényeg. Amikor terhelhető bizonyítékokról van szó, amikor konkrét igazolásokat kérnek, amikor valaki nem szép szavakat, hanem ellenőrizhető tényeket akar látni, hirtelen feltűnően nagy lesz a csend.

Vagy egy régi mondással élve: ilyenkor Ön behúzza a farkát.

Sokat beszél. Sokat magyaráz. Sokat szid másokat. Egyik legutóbbi videójában Ön maga is keményen nekiment a vállalatnak és a körülményeknek. Csak egy dolgot nem szolgáltat a megítélésem szerint mindmáig: tiszta, terhelhető, független bizonyítékokat, amelyek végre lezárnák a legfontosabb kérdéseket.

Hol van a pénz?
Hol van az arany?
Ki felel érte?
Melyik hatóság mit felügyel pontosan?
Milyen szerződések érvényesek?
Milyen tényleges jogaik vannak a befektetőknek?

Ezek nem rosszindulatú kérdések. Ezek azok a minimumkérdések, amelyeket mindenkinek fel kell tennie, aki nem akar bekötött szemmel besétálni egy aranymesébe.

A következő problémája az, hogy Ön láthatóan továbbra is ugyanazokat az embereket szólítja meg, mint korábban: németeket, svájciakat, osztrákokat, románokat, magyarokat és más érdeklődőket. Ebben pedig egy új céges székhely semmit nem segít. A pénzügyi felügyeletek számára nem csak az számít, hol áll egy postaláda. Az számít, kiket céloz az ajánlat, hol vannak a befektetők, kiket szólítanak meg, és milyen tevékenységet végeznek ténylegesen.

Más szóval: a székhely változhat. A kérdések illetékessége nem.

Feltételezem, hogy az illetékes hatóságok a jövőben még alaposabban meg fogják vizsgálni, mit tesz Ön a gyakorlatban, mit kínál, és milyen engedélyek lennének ehhez szükségesek. Egy új cím mögé nem lehet tartósan elbújni. Legalábbis nem örökké.

Számomra ez a székhelyáthelyezés inkább menekülésnek tűnik a felelősség elől. Nem stratégiának. Nem precizitásnak. Nem állandóságnak. Inkább úgy néz ki: villany le, ajtó be, új tábla a falra.

Meggyőződésem, hogy Ön nem tudta vagy nem tudja teljesíteni az illetékes felügyeleti hatóságok követelményeit. Éppen ezért tűnik számomra ez az áthelyezés kétesnek. A TGI AG Vaduzban szerintem nem fog egyszerűen elegánsan eltűnni. Lehetségesnek tartom, hogy végül nem csupán felszámolásról lesz szó, hanem akár fizetésképtelenségről is. Ha ez bekövetkezik, a TGI név még súlyosabban terhelt lesz, mint eddig.

És ha azt hinné, hogy egy új székhellyel a kritika is elköltözik: nem.

Nem fog megszabadulni tőlem. Ezt már korábban is megmondtam Önnek. És ezen semmi nem változott. Forgathatja a földgömböt, amíg beleszédül. A kérdések úgy tapadnak Önhöz, mint a nedves hó a kabáthoz.

Több mint egy tucatszor felajánlottam Önnek, hogy tárjon fel mindent egy ügyvéd előtt. Egy független ügyvéd megvizsgálhatta volna, hogy a TGI AG-nál minden rendben van-e. Ha ő azt igazolta volna, hogy minden tiszta, Ön már régen megszabadult volna tőlem.

Egyszerűen.
Tisztán.
Gyorsan.

De Ön ezt láthatóan nem akarta vagy nem tudta megtenni.

Vajon miért?

Most pedig tudomásom szerint több németországi bírósági döntés is az Ön rovására áll. Érdekes lesz látni, hogy az ezekből fakadó költségeket ki tudja-e és akarja-e fizetni. Az embernek persze optimistának kell maradnia. Az Ön esetében azonban még az optimizmusról is lassan leesik az aranysisak.

Önnek személyesen szerencsét kívánni ezen a ponton túl nagy kérés lenne. Ezt a szerencsét inkább az Ön befektetőinek kívánom. Véleményem szerint nekik sokkal nagyobb szükségük van rá.

Kaltenegger úr, kereshet új színpadokat, használhat új kifejezéseket és magyarázhat új konstrukciókat. De amíg nem szolgáltat terhelhető bizonyítékokat, addig megmarad a gyanú, hogy itt leginkább egy dolog csillog: a csomagolás.

A kritika nem fog elhallgatni.
A kérdések nem fognak eltűnni.
A figyelem pedig továbbra is Önön marad.

Ebben biztos lehet.